Jova Levente büszke rá, hogy a Ferencváros mellett az U20-as válogatottban is szerepelhet.

Fiatal kapusunk, Jova Levente szerdán Szerbia ellen védte az U20-as válogatott kapuját. A 2-1-es vereséggel véget ért mérkőzés mellett a törött orráról, Király Gáborról, valamint a Haladás erősségeiről is kérdeztük első számú kapusunkat.

- Milyen volt a szerbiai "kirándulás"?
- Nagyon jó mérkőzést játszottunk - kezdett bele kapusunk. - Az első játékrészben nem játszottunk alárendelt szerepet, és egygólos előnyre tudtunk szert tenni. A hetvenötödik percben a mi öngólunkkal egyenlítettek a szerbek, majd a kilencvenedik minutumban egy egyéni hibát követően beállították a kettő egyes végeredményt.

- Minden játékos számára elismerést jelent a nemzeti csapat mezét felvenni...
- A válogatott meghívó mindig hatalmas megtiszteltetés, legyen szó az U15-ös, vagy a felnőtt csapatról. A szerbek elleni mérkőzésre tartva megálltunk Szegeden, ott is éreztük a tiszteletet, ami felénk áradt.

- A felnőtt válogatottról álmodozol?
- Mindannyian azért dolgozunk. Persze látom, hogy többen is előttem vannak, szerencsére nagyon jó kapusaink vannak. Ott van Bogdán Ádám, példaképem, Király Gábor, valamint Megyeri Balázs is, aki már a Bajnokok Ligájában is bemutatkozott.

- Miért Király Gábort választottad követendő példának?
- Már gyerekkoromban is felnéztem rá. Korábban egy kapustáborban edzettem is vele. Nagyon emberien viselkedett, nem volt nagyképű, egy asztalnál evett velünk, nem voltak sztárallűrjei. Azt a teljesítményt pedig, amit pályafutása során letett az asztalra, nem kell részleteznem.

- A te életedben mennyit változtatott az, hogy a Fradi első számú kapusa lettél?
- Én ugyanúgy élem az életemet, nem változtattam semmin. Persze jelentek meg körülöttem új emberek, ilyenkor hirtelen több ismerőse lesz az embernek. A Fradi az Fradi, mindig a figyelem középpontjában van. Megismernek az utcán az emberek, megállítanak, biztatnak.

- Vannak, akik fradistának születnek, és vannak, akik fradisták lesznek. Te az előbbi kategóriába tartozol.
- Így van, és álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer a Fradi első számú kapusa leszek. Elindultam Orosházáról, én is csak egy szurkoló voltam, és mit hoz a sors, most itt vagyok.

- Miért az 55-ös mezszámot választottad?
- Először a 92-est akartam magamnak, de az már foglalt volt. Tököli Attila játékát is nagyon kedvelem, hihetetlen gólérzékenységgel rendelkezik, ezért végül az 55-ös mellett döntöttem.

- Vonz a góllövés? Kipróbáltad már magad a mezőnyben is?
- Csak kispályán játszok mezőnyben, szerencsére már kinőttem a cselezgetést. Egyébként gyerekkorom óta arra készülök, hogy kapus leszek.

- A tavaszi szezon elején eltörött az orrod. Most már minden rendben vele?
- Eddig se volt jó, most sem az. De a viccet félretéve százszázalékos állapotban van. Kicsit el van ugyan deformálva, de legalább megijednek tőlem a csatárok.

- A hétvégén a Haladás otthonába látogatunk. Mit gondolsz a szombathelyiekről?
- A szerbek elleni U20-as meccsen feltérképeztem a Haladás pár játékosát, Radó András egy kifejezetten jó játékos. Mondtam is neki, hogy inkább a szerbek ellen lője ki magát, hogy hétvégére már ne legyen kedve... A Haladás otthonába nem nyerni mennek a csapatok, de nekünk az a célunk, hogy elhozzuk a három pontot.

(Fradi.hu)